Saját festményeim – egy történet, ami belülről indult
- Bakos Márta
- ápr. 27.
- 1 perc olvasás
A covid alatt kezdődött.
Egy olyan időszakban, amikor minden bizonytalan volt. Amikor be voltunk zárva. Amikor kicsit mindenki kereste, mibe kapaszkodhat. És közben ott volt bennem egy furcsa, erős késztetés: csinálni valamit. Létrehozni valamit. Nem volt semmilyen képzőművész előképzettségem. Nem jártam tanfolyamra. Nem volt „terv”.
Egyszerűen elkezdtem.
Eleinte csak kísérletezés volt. Színek, formák, próbálkozások. Aztán egy ponton már nem csak festettem,hanem elkezdtem érezni, hogy mit akarok viszontlátni a vásznon. És akkor megjelentek a képek. Erős színek. Határozott formák. És egy nagyon tiszta női energia.
Sok festménynek volt inspirációja. Láttam valamit valahol — egy képet, egy hangulatot, egy részletet. De sosem másoltam. Mindig átment rajtam. És mire vászonra került, már az enyém lett. Nem egyféle világban gondolkodom. Van, ami absztrakt. Van, ami alakos. Van, ami inkább csak egy hangulat. Van, ami csendesebb. És van, ami kifejezetten erős.
Mindegyik egy pillanat, amit érdemes volt megtartani.
A festés számomra nem technika. Hanem egy állapot. Amikor kikapcsol a zaj,és csak az marad, ami belül történik. Egy kis pozitivitás. Egy kis női energia. Egy emlékeztető arra, hogy a világ szép —és hogy a nehéz időszakokon is túl lehet jutni.
Azóta sem „gyártok” képeket. Csak akkor festek, amikor valami megérint. Egy érzés. Egy gondolat. Egy hangulat. És amikor ez megtörténik, akkor abból lesz egy új kép.
Most pedig eljött az a pont, hogy szeretném, ha ezek az alkotások nemcsak nálam léteznének tovább, hanem megtalálnák a helyüket mások otthonában is.
Ha van köztük olyan, ami megállít egy pillanatra, akkor lehet, hogy pont neked készült!
Hozzászólások