Sokszor egy festmény nem egy helyet ábrázol... hanem egy érzést. 🌅
- Bakos Márta
- jún. 25.
- 1 perc olvasás
Vannak pillanatok, amiket nem lehet lefényképezni.
A meleg, párás levegőt.A nádas halk susogását.A víz illatát.Azt az érzést, amikor csak ülsz a parton, és nézed, ahogy a nap lassan eltűnik a hegyek mögött.
Ezt próbáltam megfesteni.
De a legérdekesebb rész talán nem is az ecset volt.
👉 A távoli hegyvonulatakat nem szabad kézzel festettem meg. Papírt téptem. Minden egyes hegygerinc egy külön elszakított papírdarab kontúrja lett. Így kapták meg azt a természetes, szabálytalan formát, amit ecsettel szinte lehetetlen lenne ilyen organikusan visszaadni.
A képeken végigkövethetitek, hogyan lett egy üres vászonból egy nyári emlék.
Nektek melyik fázis tetszik a legjobban? Az első színek felkerülése, a papírszakítós hegyek, vagy amikor végül életre kel a nádas?
💬 Írjátok meg kommentben!
Ha pedig a kész festmény megtetszett, hamarosan elérhető lesz a DekorTrezor kínálatában. 🧡!
Hozzászólások